Függőséget szinte bármi okozhat, ha nem tartjuk szem előtt a mértékletességet. Bár a függőség szóról általában az emberek többségének a káros szenvedélyek jutnak elsőként eszébe, mégis akár olyan hétköznapi tevékenység is válhat kórossá, mint a bevásárlás vagy az edzés. Hogyan húzható meg a határ a szenvedély és a szenvedélybetegség, a normális és a túlzott mennyiség között?
Míg az egyértelmű, hogy a függőség nem része az egészséges életmódnak, az talán néhány esetben mégis kérdés marad, hogy mi tartozik ebbe a gyűjtőfogalomba. Amikor egy tipikus határterületet feszegető témát keresünk, akkor az internetfüggőség és az okoseszközök túlzott használata szokott példaként előkerülni. Nem véletlenül, hiszen bizonyos mértékig nagyon is fontos a mai világban, hogy kiigazodjunk ezek használatán, ügyintézés és információszerzés szempontjából szinte elengedhetetlen, hogy időt töltsünk el velük, mégis nehéz megtalálni az egyensúlyt, mikor ezt az időt például a számunkra fontos emberektől vonjuk el.
A függőség fajtái
Annak a bizonyos képzeletbeli határnak az átlépése könnyen észlelhető, ha átgondoljuk, hogyan is cselekszünk egy adott helyzetben. A függőség (addikció) olyan viselkedési forma, ami felett a függő képtelen kontrollt gyakorolni. Kényszeresen újra és újra végrehajtja, még akkor is, ha ez rá és a környezetére nézve is káros.
Amikor a függő érzékeli a kiváltó okot (trigger), akkor sóvárogni kezd. Ez a sóvárgás pedig csak abban az esetben csillapodik, ha az egyén elvgézi a megszokott cselekvést vagy hozzájut a megfelelő mennyiséghez abból, ami a sóvárgást kiváltotta. Csökken a feszültsége, hirtelen jó érzés tölti el, majd mégis bűntudatot érez, amitől ismét feszült lesz, azt pedig csökkenteni szeretné és már be is zárult az ördögi kör.
A függőségnek két jól elkülöníthető fajtája a kémiai és a viselkedési addikció. Első esetben egy adott anyag után vágyakozik a függő, például dohányosok esetén ez a nikotin. Amikor a szenvedélybetegségben nem játszik szerepet kémiai anyag, akkor viselkedési addikcióról beszélünk, ilyen lehet például az internet- vagy a munkafüggőség, de a bevezetőben említett edzés- vagy vásárlásfüggőség is ebbe a kategóriába sorolható.
Gyakori tévhit, hogy a kémiai függőség előbb vezet megbetegedéshez. Sajnos a káros következmények mindkét típusnál lehetnek akár súlyosak is, ráadásul jellemző a betegség belátásának gyakori hiánya is.
A függőség jelei
A függőségek felismerése – de nem a beismerése – könnyebb lehet, ha kémiai addikcióról van szó, hiszen például az alkoholfogyasztás esetében a szakmai szervezetek pontos ajánlást fogalmaznak meg a mennyiségi határokat illetően. Eszerint a határ 18 éves kor után – addig ugyanis még egyéntől függően tart az agy érési folyamata, amire az alkohol nagyon rossz hatással lehet – férfiak esetében napi maximum 2 standard egységnyi ital, nőknél pedig napi maximum 1 standard egységnyi ital, legalább heti 2 nap szünettel. És hogy mennyi is egy standard egység? 10 gramm alkoholt tartalmazó ital, vagyis például 2,5 dl 5%-os sör, 1 dl 12,5%-os bor vagy 3 cl 40%-os tömény.
Nehezebb a helyzet, ha egy viselkedési addikciónál szeretnénk mennyiséget meghatározni. Szálienciának nevezi a szakma, ha a függő életében már kiugró jelentősége van egy tevékenységnek, ilyenkor szinte már ez uralja az ember mindennapjait: sokat gondol rá, álmodozik róla, mindenkivel erről beszél. A hangulatváltozás is intő jel lehet mind az addikció során, mind pedig a megvonási tünetegyüttes jeleként. Utóbbi esetben a tevékenység abbahagyásakor kellemetlen lelki és testi tünetek jelentkezhetnek. A hozzászokás is tipikus jele a függőségnek: egyre nagyobb mennyiség szükséges a kívánt hatás eléréséhez. Eközben a korábban fontos elfoglaltságok háttérben szorulnak, ami konfliktusokhoz vezet, sérülhetnek a családi és baráti kapcsolatok, a teljesítmény romlik. Végül a függő nem tudja kontrollálni, mennyi időt és anyagi forrást szentel a viselkedésnek, elveszíti az irányítást annak szabályozása felett.
A függőség leküzdése
Mit tehet, aki azt tapasztalja, hogy a szenvedélye szenvedélybetegséggé vált? Ennek felismerése után gyakori, hogy a függő azt gondolja, egyedül is meg tud küzdeni a problémával, ami bizonyos esetekben akár kudarccal és visszaeséssel végződhet. A segítségkérés egy fontos lépés, akár a környezetünket avatjuk be, akár egy egészségügyi szakembert. Legtöbb esetben életmódváltásra van szükség, aminek a kialakításában kulcsfontosságú lehet egy hozzáértő támogatása. Ha a függő személy a javaslat szerint alakítja ki az életét, akkor hosszú távon már egyedül is uralhatja a helyzetet. Mindennek az alapja a pontos önismeret, és ez alapján a reális, személyre szabott célok kijelölése. Jelezni kell a környezet felé (családnak, ismerősöknek, munkatársaknak) az életmódváltást, kitartónak maradni, ha néha egy nehezebb időszakához ér is a leszokás. Segít az is, ha nem tartunk a közelben abból, ami kiváltja a sóvárgást (például alkoholprobléma vagy dohányzásról való leszokás esetén ne is tartsunk a termékekből otthon, internetfüggőség esetén pedig jó első lépés, ha nem visszük alváskor a hálószobába a telefont). Szintén lényeges, hogy megtanuljunk nemet mondani, akkor is, ha közvetlenül egy ismerős kínál azzal, amiről épp leszoknánk, de akkor is, ha például egy reklámban látjuk meg az ingert kiváltó dolgot (vásárlásfüggők esetén ilyen lehet a nagy leértékelések időszaka). Végül pedig az egyik legfontosabb tanács: örüljük az elért sikereknek és ne feledjük megjutalmazni magunkat a leszokás rögös útján elért eredményekért. Itt is igaz, ami az élet többi területén: ha apró részcélokat állítunk fel, jobban meg tudunk állni egy-egy adott pillanatban, és büszkék lenni arra, ameddig jutottunk, mintha egyből a legmagasabb csúcsot szemelnénk ki magunknak.
Forrás: Semmelweis Egyetem Egészségfejlesztési Központ